AJÁNLOM AZ OLDALT
Eljött az én idôm!!! Juhéjj!
Anyu aszitte', hogy máris megkaphat. Na de nem adják azt olyan könnyen! A biztonság kedvéért azonnal felébresztette telefonon aput, hogy akkor máris jöjjön, mert SZÜLÜNK! Hajnal kettőkor! Gyöngyi, a szülésznő azonnal lehűtötte anyut. Hogy kár volt kapkodni, ráér az a jóember(apu) később is bejönni. Mindenféle előkészületek után anyu elkezdte a várakozást. Nagggyon lassan vánszorogtak a percek. Reggel 7 körül apu is bemehetett hozzá a vajúdóba, hogy együtt szenvedjenek. Anyunak az fájt a legjobban, hogy nem tudtak neki jó vénát szúrni a karján. Valamikor nagy véradó volt és ezért nehezen fértek a vénájához. Még sírt is. Az infúzió meg csak csepegett, alig akart elfogyni. Anyunak már fájt a hasa, görcsölt, meg ilyesmi. A doktorbácsi megvizsgálta és végleg eldőlt, hogy császármetszéssel születek meg, nincs mese. És az infúzió csak csepegett...Majdnem 10 óra lett, amikor el kellett aputól búcsúzni egy időre, mert mentünk a műtőbe. Már mindketten(hárman) szerettünk volna túljutni a nehezén. Anyu nagyon sajnálta a műtősfiút, aki feldobta az asztalra, mert hát anyu a kedvemért 13 kilót is felszedett. A műtősfiú meg viccelődött, hogy ááá, neeem is! Meg hogy nézze a doki kisportolt felsőtestét. Jött a következő nehézség: nem találtak jó helyet az érzéstelenítőhöz anyu derekánál. Szúrkálták, de csak csontosodást találtak. Sokadjára sikerült csak és anyu elgyengült. Így is, úgy is.
Az események felpörögtek...2006. május 11-én 10 óra 16 perckor elém tárult a világ!
Anyu arra számított, hogy majd semmit nem érez az egészből. Fájdalmat tényleg nem érzett, de mindenféle motoszkálást a hasa körül: azt igen. A két doktorbácsi kedélykedett műtét közben, anyu meg a gondolatait rendezgette, hogy mit fog nekem először mondani, ha meglát. Nem tudott szóhoz jutni, amikor egy zöldbe bugyolált kis csomagot emeltek balról a fejéhez. -Anyu, én lennék az-akartam köszönni neki, de én is sírtam. -Kis formás-mondta a szülésznéni.- Mindene megvan, arányos, hajas baba, gratulálok, anyuka. Ezeket hallotta a távolból anyu. De már teljesen máshol járt. Ölelt volna, csak úgy, mint ahogy a világot is szerette volna magához szorítani. Ott és akkor tapasztaltam először az igazi szeretetet.
Anyut ott kellett hagynom, de már meg is láttam aput! A hangját már ismertem, sokat nevetett anyuval, amíg odabent laktam. Hozzám is sokat beszélt, hogy majd mi mindenre meg fog tanítani, csak bújjak ki! Most meg néztük egymást, hosszan, el is felejtettem, hogy sírni akartam. Simogatott, vigyázott rám, amíg anyura vártunk. És elkezdte a véget nem érô fotósorozatot rólam.
Megszülettem tehát, elkezdôdött a földi létem. Naplóbejegyzéseimből megismerhettek, milyen kisfiú lettem.
Anyu arra számított, hogy majd semmit nem érez az egészből. Fájdalmat tényleg nem érzett, de mindenféle motoszkálást a hasa körül: azt igen. A két doktorbácsi kedélykedett műtét közben, anyu meg a gondolatait rendezgette, hogy mit fog nekem először mondani, ha meglát. Nem tudott szóhoz jutni, amikor egy zöldbe bugyolált kis csomagot emeltek balról a fejéhez. -Anyu, én lennék az-akartam köszönni neki, de én is sírtam. -Kis formás-mondta a szülésznéni.- Mindene megvan, arányos, hajas baba, gratulálok, anyuka. Ezeket hallotta a távolból anyu. De már teljesen máshol járt. Ölelt volna, csak úgy, mint ahogy a világot is szerette volna magához szorítani. Ott és akkor tapasztaltam először az igazi szeretetet.
Anyut ott kellett hagynom, de már meg is láttam aput! A hangját már ismertem, sokat nevetett anyuval, amíg odabent laktam. Hozzám is sokat beszélt, hogy majd mi mindenre meg fog tanítani, csak bújjak ki! Most meg néztük egymást, hosszan, el is felejtettem, hogy sírni akartam. Simogatott, vigyázott rám, amíg anyura vártunk. És elkezdte a véget nem érô fotósorozatot rólam.
Megszülettem tehát, elkezdôdött a földi létem. Naplóbejegyzéseimből megismerhettek, milyen kisfiú lettem.
