|
Noncsi és Aida története
2007.04.05. 11:09
A mi picike tündér-manó Aida babánkat 2006 április 25-én már nagyon vártuk, Ő mégis váratott magára még két napot...
De eljött végre az a nap is! Szóval felébredtem péntek reggel fél 7-kor, kimentem a mosdóba. Eddig még nem történt semmi különös :) de mikor mentem még egy kicsit visszabújni az ágyikómba, valami "szivárgott", folydogált ott alul. Ekkor még nem voltam biztos hogy ez a magzatvíz, de azért szóltam Apának is, hogy lehet... végül úgy döntöttünk, hogy várunk még egy kicsit hogy biztosak legyünk a dolgunkban! Lementünk a konyhába, én hozzákezdtem a tejberizshez, éppen a rizst tettem volna a már meleg tejcsihez, mikor egyszercsak tényleg elment a magzatvíz! Én hirtelen akkorát ugrottam a gáztűzhely előtt mikor egy hatalmas adag "víz" ömlött a lábaim közül a parkettára, hogy még Joci is megijedt! De legalább biztosak lettünk abban, hogy aznap találkozunk már a picikénkkel, akire 9 hónapja várunk! És egyszerre öröm és félelem futitt végig a hátamon! Én elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem, Apa pedig felöltözött és a már hetek óta elkészítettt nagy táskát kivitte a kocsiba. Az az igazság, hogy mivel én teljesen jól voltam, annyira nem siettünk, megpróbáltunk mindent átgondolni hogy ne maradjon otthon semmi... már amennyire ezt ilyen helyzetben lehetséges :)
8 óra után értünk be a kórházba, ahol szinte rögtön összefutottunk az orvosommal, Zolival aki végülis családtag már, hiszen Joci kereszttesójának az élettársa! Rövid várakozás után megvizsgált, hogy valóban a magzatvíz volt e az... húúú ez mennyire fájt...!!! A végén Ő is megerősített abban, hogy ma szülünk! Mondta hogy menjünk át a szülőszobába, ott majd a szülésznő előkészít, utána rámteszik az NST-t. Így is volt, a szülésznő bemutatkozott, aki nagyon aranyos volt, előkészített, majd felfeküdtem a szülőágyra, ahol megfigyeltük a baba szívverését és az összehúzódásokat is! Az összehúzódások szép, rendszeresek voltak, csak nagyon gyengék! Egy idő után felkelhettem, akkor sétálgattunk, beszélgettünk, nevetgéltünk Apával. Délben jött Szatmári doktorúr megvizsgálni, és mivel még mindig teljesen zárt voltam, úgy döntött, hogy szükséges lesz az oxitocin infúzió, hátha elkezdek nyílni illetve megjönnek a fájások is, mert még mindig csak enyhe összehúzódásokat éreztem. Na, innentől kezdve voltam a szülőszobába "rabja", ahonnan csak este 11 körül "szabadultam". Még ezután is nagyon jól éreztük magunkat Apával, körbetelefonáltuk a családot, az ismerősöket hogy nemsokára köztünk lesz a pici kis hercegnőnk! :) Délután 3-kor újabb vizsgálat, de még mindeig semmi változás, teljesen zárt voltam ép méhszájjal :( fájások nélkül, rendszeres összehúzódásokkal... innentől kezdve emleték az oxitocin mennyiségét, ami végülis 5-6 körül azért már éreztette a hatását és megkezdődtek a fájások! Olyannyira, hogy 7-kor már alig vártam hogy jöjjön Zoli megnézni hogy történt e változás, érdemes e "szenvedni" hogy természetesen szüljek, vagy menjünk császárra... de ekkor már bő két ujjnyira nyitva voltam, úgyhogy ment minden tovább, jöttek az egyre erősödő és sűrűsödő fájások miközben az NST folyamatosan a pocakomon volt, hogy figyeljük a babát és az összehúzódásokat is! Ekkor felgyorsultak az események :) Azt mondták, hogy 8-kor újabb vizsgálat, amit már annyira vártam... azért hogy megtudjam "mi újság" ott bent, kb. mikorra lesz baba ezekből a lassan elviselhetelen fájásokból. Még nem biztatott a szülésznő semmi jóval, azt mondta, hogy az is lehet hogy csak holnap!!! Ekkor már bő 3 ujjnyira voltam nyitva, fél 9-kor újabb vizsgálatért könyörögtem a szülésznőnek, mikor már megvolt a 4 ujjnyni, csak a méhszájnak kellett eltünnie! Mondta is Steffie néni (a szülésznő) hogy ez most már jól felgyorsul :) Nemsokkal ezután elment szólni a doktorúrnak, hogy jöjjön, mert hamarosan szükség lesz rá!!! 3/4 9-kor jöttek az első tolófájások, amire azt mondták, hogy tartsam még vissza!!! Hááát, nem volt egyszerű! Aztán miután a doktorúr is "elkészült" mondta hogy a következő tolófájásnál csukjam be a szemem, szám húzzam össze magam, húzzam fel a lábam és nyomjak teljes erőmből... erre nem kellett sokat várnom, jött is rögtön :) A második ilyen fájásra este 9-kor megérkezett gyönyörű Gyulaházi Aida baba! Felsírt, apa rögtön megnézte hogy minden redben van e, mikor a mellkasomra fektették.
Apa egyébként egész végig bent volt velem!!! Hihetetlen erőt adott, megpróbált az utolsó percig nyugtatni, segíteni, enyhíteni a fájdalmamat és láttam rajta hogy zavarja hogy nem tud mit csinálni... én kb. 7 órakkor (mikortól már erős fájások jöttek) becsuktam a szemem és csak 9-kor, Aida érkezése után nyitottam ki :)
Ott volt még a párom kereszttesója, Katika is. Nagyon aranyos volt Ő is, és jó érzés volt hogy mind a két oldalról a család vesz körül :)
Utána míg engem összevarrt Zoli, Joci kezébe adták Aidát, ahol csodálhattuk egy darabig, de a csecsemős nővérek úgy döntöttek, hogy kiviszik, mert nem látták 100%-osan jónak a színét... ezért sajna a szülőszobán nem, de 11 után mikor áttoltak a szobába rögtön nagyon ügyesen szopizott is!!!
Összefoglalva hosszú volt reggeltől, de elmondhatatlanul jó érzés a végén a kicsikédet a karjaidban tartani úgy hogy a szerelmed ott van mellettetek!!!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
