|
efem74 és Vanda története
2007.01.23. 20:59
Terhességem teljesen problémamentes volt, mindenféle rosszullét elkerült.
Érdekessége az volt, hogy kicsit aktiválódott az epilepsziám, úgyhogy ismét el kellett kezdenem a gyógyszerszedést, illetve nehezen találtam olyan orvost aki vállalt volna e miatt. A pozitív teszt után 2 nappal éppen sátorozni indultunk Korzikára 2 hétre, úgyhogy csak akkor kezdtem el az orvoskeresést. De végül sikerült olyat találni, aki nem aggódta túl a dolgot. Mivel volt 2 agyműtétem, nem szülhettem természetes úton. Április 4-re voltunk kiírva, de mivel ezt nem várják meg, azt szerettem volna, ha már hamarabb, akkor legyen március 31. Az pont a házassági évfordulónk. Az nem lehetett, maradtunk március 30-ban. 27-én bementem CTG-re. Elmerülve figyeltem kismanóm mozgolódását, mikor megjelent az orvos, és közölte, hogy csütörtökön nagyon foglalt a műtő, úgyhogy másnap vonuljak be, szerdán szülünk. Kedd este kiderült, hogy második leszek a műtőbe, kb. fél 10kor. Hajnalba ébresztettek, előkészítés, borotva, beöntés. Fél 8 tájban már le voltam zuhanyozva, hozták az infúziót. Nyugodtan feküdtem, mikor egyszercsak megjelent a műtősfiú, hogy irány a műtő. Mondtam hogy az nem lehet, én a második vagyok. Kiderült, hogy az előttem lévőnek éjszaka elfolyt a magzatvíz, meg is műtötték gyorsan. Mivel a férjemmel azt beszéltük meg, hogy 8 körül bejön, idegesen hívtam hogy hol van, mert mindjárt szülünk. Éppen parkolóhelyet keresett, de így se tudtunk találkozni. Mivel altattak, nagyon gyorsan történt minden, még annyira emlékszem, hogy mondtam hogy néz ki a férjem, keressék már meg, mindjárt ott lesz. A következő emlékem már az intenzív osztályról van, ahol Ákos mutogatta a képeket Vandáról, de csak annyira emlékszem, hogy nagy haja volt, még eléggé kába voltam. Délután 6 körül ismét bejött, akkor lemehettünk a gyerekágyas osztályra, kismanó már ott aludt a polcon. Nagyon fura volt az ölembe tartani, de ez nem is tarthatott sokáig, vissza kellett menni az intenzívre. Talán szerencse is volt, hogy az altatástól nagyon aluszékony voltam akkor éjjel, így nem gondolkoztam azon mi lehet vele ott a polcon. Másnap reggel viszont nagyon vártam hogy lekerülhessek az osztályra, szerencsére viszonylag gyorsan sikerült is, és én is jól éreztem magam, tudtam mozogni, a felkelés egy kicsit lassan ment, de nem volt vészes. Ahogy megkaptam, többet az esti fürdetéseken kívül ki nem adtam a kezemből. Folyamatosan csak gyönyörködtem benne. Szerencsére a szopizás is egyből sikerült, és szombaton már haza is mehettünk, hogy most már hármasban éldegéljünk.
| |