|
wapi és Marci baba története
2006.12.02. 17:35
Április 22-én szombaton délelőtt elment a nyákdugóm. Ami ugyebár nem jelent kórházba rohanást, de tudtam nemsokára lehet valami. Aztán furcsa valami kezdett fojdogálni. Csak nem a magzatvíz?
Bence elment magzatvíz szivárgást jelző csodacsíkért (3000 Ft), ki is próbáltuk, de csak kicsit lett kék, aztán mégsem. Szóval, akkor most mi van? Újabb átázott betétek és újabb nem egyértelmű csík után irány a zuhany és a kórház. Előtte még lemondtuk a kerti partyt, ami nálunk lett volna.
A kedvenc doktornőm volt az ügyeletes bent. Megvizsgált, szerinte nem magzatvíz. De mondta maradjak bent, és csinál UH-ot is. UH-on kiderült kevéske a magzatvíz. Szülésző-ápolónő adott betét, hogy majd jól megnézi. Este 8-kor meg is nézte és közölte, hogy ez szerinte magzatvíz. Doktor néni újra megvizsgált, sőt megbillegtette Marci fejét, hátha fent repedt meg a burok. Burok épp volt, menjek aludni. Mondhatni pocsék érzés volt egyedül (többiek kerti party), bizonytalanságban, rossz ágyszomszéddal.
Április 23.
Másnap reggel újabb doki hegyek és vizsgálatok. Már előző éjjel és így vasárnap is voltak fájásaim, elkezdtem mérni őket. 4-5 volt egy órában, olyan derektáji fájdalom, de elég rendszertelenül.
Április 24.
Reggel ¾ 6-kor nővérke be, ez már szokásos. Már készülődtem is volna a CTG-re, de mondta ne menjek. Mert megyek a 4 ágyasba prepidilre. Mi van? Végre van hely a gyerekágyas részen? Majd tudatta velem, hogy a szülőszoba 4 ágyas, és odamegyek, mert negyed 7-kor felraknak egy prepidilt. Ami megindítja a szülésemet. Mi van? Hát nem tudtam róla? A dokim rendelte így. De egyenlőre nincsen hely (éjjel front volt- láttam is pisilésre járás közben sok-sok embert a folyósóon). Majd szólnak.
Na nővérke el. Vera telefon fel: Bence, gyere szülés lesz. És elkezdtem várakozni. Ja és dokim sehol. Majd éppen családi idillben ülünk a folyosón 10 űra tájban, amikor dokim megjön és elszáguld mellettünk. Na ezt már sehogysem értettem. Nem jön oda, de szülni fogunk…??? (később kiderült, hogy olyan káosz volt aznap reggel, hogy a dokimat nem értesítették egy másik szüléséről, ezért volt nagy rohanásban)
Aztán 10 perc múlva megjelent mosolygósan, fehér köpenyesen. És elmondta, hogy szülést megindítja, mert kevés a víz, öreg a méhlepény és hát ezek a vérnyomás problémák… De ne aggódjak a zselével megindítja és egy könnyű, gyors szülés lesz. 6-8 óra és megvan a gyerek. Na nem hittem neki el semmit. Anyuék elmentek, Bencét elküldte a dokim ebédelni nekem meg f12-kor felrakta azt a zselét. Jó hír volt, hogy már 2 ujjnyira nyitva voltam. Rámkötötték a CTG-és gépet, és mondták feküdjek szépen. Hát, pár perc sem telt bele és kezdett nagyon kényelmetlen lenni háton feküdni, mert a derekam egyre jobban fájt. A gép egyre szebb és szebb fájásokat mutatott. Mellettem balra a folyosón ülő nő immár gyermekével és férjével boldogan. Dokim elment ebédelni. Én elkezdtem a bal kezes hátmasszázst, mert így viselhetőbbnek tűnt. A szülőágyak felől iszonyat káromkodás, majd a szülésznő elkezdett vele kiabálni, hogy kicsit kultúráltabban viselkedjen. Mennyei volt hallgatni. Dokim f2-kor elment a rendelőintézetbe rendelni, de meghagyta, hogy minden jól áll, és amint olyan fázisban vagyok ő jön vissza. De mivel ott őt helyettesíteni kellene, ezért Bence vigye már át kocsival a biciklivel bejáró doktornőt (akit mellesleg reggel látott a párom biciklivel bejönni dolgozni). Izgi lesz.
F2-kor felállhattam, megtörtént az előkészítés is. Aztán irány a zuhany. 3 lépésre volt, de ez már akkor nehezen ment. Végre felöltözve kisandítottam a folyosóra uramért kiáltva. Negyed 3 volt ekkor. Ekkor kaptunk egy kényelmes szülőágyat. Jól jött, nem tudtam nagyon állni. Feküdni is csak oldalt és párnával a lábam között. Bence átvette a masszírozást. Egy ideig szóltam, hogy mikor kéne, aztán már csak intettem. Nem volt kedvem beszélni, ha volt 2 fájás között idő (bár nagyon összeértek), akkor lementem alfába és mintha aludtam volna kicsiket (1-1 perc). Egy idő után újra CTG-t kaptam. Így Bence már arról látta, hogy kell-e masszírozni vagy sem. Néha panaszkodott, hogy fáradt a keze, de nem tudtam megérteni őt. Szülésznő néha benézett a lábam közé, jelentett 3 ujjnyi és talán 1 óra múlva meglesz a 4 ujjnyi is. Mindez 3 körül volt. F4-kor mintegy fél óra múlva már megvolt. Bencét elküldték a fuvarra, dokim megjelent. Aztán vártunk Bencére. Én nem akartam várni. Fájt folyamatosan és nekem kellett masszírozni…de visszajött. Mondták fel kell állnom és utána már nyomhatok. Ekkor volt 4 óra. Nagy nehezen megcsináltam. Kicsit furán, görnyedten állva. Aztán jött a klasszikus szülőpóz, meg mintha egy nagyvizit is ott járt volna. Mondták, hogy milyen könnyű és gyors szülés van, és milyen szerencsés vagyok. Na én mindezt nem hittem el. Kanül bekötés, lábak bekötése, állítgatás. És jött a vége a nyomás. Kb 4x sikerült, aztán jött egy kis oxitocin, mert mentek el a fájások. Meg jött egy másik doki. Aztán valamikor vághattak gátat is, de erre nem emlékszem. Aztán másik doki felülről nyomta, orvosom alulról húzta a vákummal. Én meg azt gondoltam nem tudok már segíteni, de ők úgy is megoldják. Bence nézte a szívhangot. De gyerek nem bújt elő, sőt vákuum lecsúszott. L Újra feltették és végre kibújt MARCI béka 16:35-kor. Azonnali megkönnyebbült érzés volt. Minden fájdalmat elvágtak. Megmutatták, valaki elvágta a köldökzsinórt és vitték is el. Bence mehetett volna vele, de inkább kicsit lepihent. De tényleg csak kicsit. Aztán Marcit ordítva, kisbéka szájjal, borzalmas ruhában visszahozták, de szegényke elég lila volt, ezért már vitték is el az inkubátorba. Mivel nem festett jól, teljesen megértettem. Aztán jött a varrás, de én közben már sms-eztem a világa.
2 órát maradtunk bent. Csönd volt, aznap én voltam a 8. szülő nő, de az utolsó.
F7-kor kitoltak, már saját ruhácskában. És ott vártak a szülők. Elkértük Marcit a csecsemős osztályról. Már nem is volt lila. Igaz a feje búbja bibis volt a lecsúszott vákuumtól. Kedves gyerek volt, megfogta az ujjamat is. Kérdeztem, hogy nem kéne megetetni? De leintettek, hogy majd 10-kor kihozzák szoptatásra. Na ennyit az első szoptatásról. L
De 10-kor jött Marci, és végre mellém fektették. Még olyan fura érzés volt. Nem nagyon akart enni és szívni, de gondoltam majd holnap.
Aztán jött az éjszaka 6 másik emberrel, 2 büdössel, 2 horkolóval, egy fájó gátsebbel. Étvágyam sem volt, pedig vasárnap ettem utoljára. Ja és éjjel olyan érzésem volt, mintha rugdalna a gyerek a pocakomban. J
| |