Mivel nagyobbik kislányom is császár metszéssel született az orvosom azt mondta, túlhordás esetén be kell feküdnöm a kiírt időpontban. Na ezt sikerült 20-ra kialkudnom. Be is mentünk, NST készült, azt mondták, milyen jó kis fájások. Na mondom, ha ilyen a fájás, akkor jöhet, én ugyanis semmit nem éreztem. Mivel másnap péntek volt, haza könyörögtem magam hétvégére. Szombaton még jó kis kerti partin voltunk, vasárnap, mielőtt vissza mentünk volna a kórházba, beültem egy jó meleg kád vízbe. Később vettem csak észre egy kevéske vérzést, valószínűleg elment a nyákdugó. De a kórházban azt mondták, ettől még 3 nap múlva is szülhetek. Egy jó darabig még sétáltunk Apával, majd Ő haza ment. Este lefeküdtem aludni, de valami furcsaságot éreztem, egyre sűrűbben fájdogált a hasam. Mérni kezdtem az időt. Hát már 5 perces fájások voltak, de még mindig nem túl erősek. Szóltam a szülésznőnek, mit csinálja!
k. Beköltöztetett a szülőszoba melletti szobába, de nem igazán foglalkozott velem, mert éppen egy szülésre készültek. Készített egy CTG-t, aztán magamra hagyott. Legrosszabb az volt, hogy néha a fájás közben erős hányingerem támadt. Jó darabig nem sűrűsödtek a fájások. Hajnali 1-kor megvizsgált az ügyeletes orvos, azt mondta, csak 1 ujnyira van nyitva  a méhszáj. Szóltak a fogadott orvosomnak, aki azt mondta figyeljenek, és szóljanak majd még. Közben ismét feltették az NST-t, de elfelejtkezett rólam a szülésznő, mert 1 órán keresztül rajtam hagyta. Közben egyszer olyan rosszul lettem, hogy hánytam is, de arra sem jött oda. Akartam Apának telefonálni, de azt mondta még ráérek. Én balga, meg hagytam, hadd aludjon még egy kicsit. Mivel most természetes szülésre készültünk, megtörténtek az előkészítő beavatkozások, borotválás, beöntés. De utána olyan jó volt a zuhany alatt állni! Közben a fájások erősödtek, de még mindig nem fájt igazán, csak a korábbi heg helyén. Hajnalban megé!
rkezett az orvosom, fájás közben megvizsgált, amikor a heg vo!
nalához ért, azt hittem csillagokat látok. De még mindig csak két ujjnyi volt a méhszáj! Erre azt mondta, fenn áll a hegszétválás veszélye, legyen ismét császár. Bár nagyon szerettem volna természetes úton szülni, féltem az esetleges következményektől. Közben megérkezett Apa is, aki már felkísért a műtőbe. Ott 3-dik szúrásra sikerült az érzéstelenítő beadása, de utána olyan gyorsan elzsibbadtam, hogy alig akartam elhinni. Aztán csak tompa nyomásokat éreztem, majd a műtősnőt hallottam, hogy milyen hajas baba, és már éreztem is azt az édes súlyt a hasamon-mellkasomon. A szülész közben felmutatta nekem. Jaj, annyira édes volt ráncos kis pofijával, és azzal az erőteljes hangjával. Aztán elvitték megmérték, megtörölgették, és visszahozták. Apa végig vele volt. A kórterembe nemsokára hozták is szopizni, nagyon ügyesen csinálta, de akkor én a gyógyszerektől elég álmos voltam, ezért visszavitték. Aznap még 3 óránként hozták hozzám, de másnaptól folyamatosan velem volt. A két császár!
teljesen különbözően zajlott, de mivel végig ébren voltam, én is a szülés részesének éreztem magam, így csak agy kis sóvárgás maradt bennem a spontán szülés iránt.