Már fontolgattam egy ideje, de most már elég volt. Jó hely volt az igaz, de az az állandó sötétség, meg az a szűk hely! Már a lábamat sem tudtam kinyújtani rendesen. Képzelhetitek! Szóval rúgtam egy nagyot, és vártam mi fog történni, de semmi. Anyuci megébredt, de aludt tovább, mit sem törődve szorult helyzetemmel. Még jó, hogy a szemfüles doktorbácsi észrevette a dolgot, és segített nekem megszületni 23.53-kor. Amikor kibújtam kicsit megijedtem és sírtam! Hamar befejeztem, mert éreztem, hogy jó helyre kerültem. Apukám elvágta a köldökzsinóromat, és amikor Anyukám hasára tettek már érdeklődve nézelődtem.

A megszületés hosszú útján nagyon elfáradtam. Az első napjaimban mindig aludni akartam, és nem nagyon akartam szopizni. Meg nem is tudtam. Azóta megtanultam, és szorgalmasan gyakorolom.