4 hónapos terhes voltam amikor apával úgy döntöttünk,hogy otthon maradok nem dolgozom tovább,mert a baba mindennél előbbre való.Babóca szépen növekedett,gyarapodott,az uh.folyamatosan azt mondta,hogy legalább 3 héttel előbbre vagyunk és,hogy jó nagy babalesz.

Végül is a 36.héten kerültem kórházba,igaz hétvégéken hazajöhettem,de
szüléssel együtt 1 hónapot a korházban töltöttem.Toxémiám lett,igaz
nem volt a legsúlyosabb,de úgy itélték meg,hogy jobb ha szem elött
vagyok,meg a baba méretei is kezdtek aggasztó méretet ölteni.A
végén már az uh.5kg.fölötti babát jósolt.Közben miközben én életem
legszebb pillanatára készültem,anyukámat készültek műteni
gerincsérvvel.Végül a 38.hét végén az orvosok úgy döntöttek,hogy
nem várnak tovább,mivelhogy a baba kifordult a szülőcsatornából,és a
nagy fejecskéje miatt nem tud már visszakerülni oda,meg a toxémia
miatt is megcsászároznak.2006.03.24-én 10-órára írták ki a
császárt.Anyukámat is aznap műtötték volna.Elötte nap bement a
kórházba,hogy előkészítsék a műtétre,de az elkészült ct.alapján
kiderült,hogy valami más probléma van és haza is küldték. Úgyhogy
másnap Ő volt velem végig a császár alatt és Ő foghatta meg elsőnek
a kis jövevényt.A műtét simán zajlott attól eltekintve,hogy kétszer
kellett szúrni az epiduralt,mert elrontották,minden ok.volt.Nagyon
boldog voltam amikor meghallottam felsírni a kisfiamat és
megpillantottam őt.Nagyon sírt szegénykém,teljesen megviselte őt a
sátorbontás, és hogy mostantól a kinti világban kell
boldogulnia.4300gr.-al és 54 cm-re született Zsolt Bendegúz.
Apa nagyon boldog volt,hogy megszületett a kisfia,és az egész család
velünk örült.Majd 1-2 nap múlva kiderült,hogy anyukámnak gerincsérv
helyett tüdőrákja van csont áttéttel,attól fájt a dereka nagyon.Őneki
aki életében egy szál cigit sem szívott.Ez nagyon megviselt és
iszonyatosan nehéz volt nekem egy pici babával és azzal a
tudattal,hogy anyukám halálos beteg.