Akkoriban két naponta látogattuk a kórházat baba szívhangot vizsgálni, így megbeszéltük, hogy legközelebb szerdán találkozunk. A babával egyébként április 13-ára voltunk kiírva, ami pont apukám születésnapja, én igazán gyúrtam, hogy akkor jöjjön. Szóval a vizsgálat után hazamentünk és Laura elkezdett visszafelé föl mászni a gyomorszájam felé. Nagyon fájt. Este szenvedve a fels"o fájdalomtól hevertem a kanapén és filmet néztünk. Este 11-kor megakartam igazítani a takarómat és ahogy felültem éreztem, hogy ez bizony fáj. Elmentem zuhanyozni, hátha csak jóslófájás és elmúlik. Nem múlt el, a kádból már alig bírtam kiszállni. A kórházba háromnegyed egykor érkeztünk. "Oszintén szólva közben felmerült bennem, hogy nem érkezünk meg id"oben. A negyed órás út alatt 4-szer kellett megállni. Szóval mire beértünk már két ujjnyira voltam tágulva. Ebb"ol a folyamatból én szinte semmit nem éreztem... A kötelez"o intézkedések után Csaba bejött velem, rengeteget segített. A vajúdást kádban kezdtem. Az ott nagyon jól esett, bár a derekam már akkor is nagyon-nagyon fájt. A Csaba próbálta masszírozni. Végül is ez lett a f"o szerepe, a hol így - hol úgy masszírozás. A kádból hamar kellett kijönnöm, mert nagyon beindultak a dolgok, azt mondták, hogy négyre meglesz a babóca. Én itthon úgy gondoltam, hogy szül"osámlin szeretnék szülni, tehát a kád után mentünk a sámlira. Csaba mögém ült és vártunk. Az az igazság azonban, hogy ezt a dolgot nem ilyen nyámnyila csajoknak találták ki, hanem olyanoknak akiknek elég er"os a hátuk és egyébként is sportosabbak. Én bizony nem tudtam rajta megmaradni. Annyira kellett koncentrálnom, hogy le ne essek és hogy megbírjam magam tartani, hogy az energiáim nagy része a szülés helyett erre ment el. A Csaba próbált tartani, de ett"ol meg "o kezdett teljesen kifáradni és így nem tudta a hátamat masszírozni. A szülés lelassult és kértem, hogy akkor inkább maradjunk a hagyományos módnál. Sajnos a szülésem addigra teljesen belassult, tehát szó sem volt már négy óráról. Aztán igazából nem is ment lefelé ahogy kellett volna, nem siette el a dolgot a drága. Az orvosom hét órakor közölte, hogy akkor szüljünk. Számunkra nem derült ki, hogy javult a helyzet és azért kezdtük, vagy azért mert "megunta" -a szó jó értelmében- és gondolta, hogy érdemes bepróbálkozni. No, a lényeg hogy ötször három kitoló nyomásra megjött Laura. El"oször a buksija (rá volt tekeredve a köldökzsinór :-(( ) aztán a törzse is. Tehát reggel, április 11-én 7:20-kor megjött a baba. Csaba és a doki is rengeteget segített. Ahhoz képest, hogy a Csaba csak korlátozottan szeretett volna dolgokat látni, ezt nem sikerült tartani a végén ugyanis azért csak odakapta a tekintetét. Ett"ol függetlenül Csaba jól bírta és örül, hogy ott lehetett. Én meg aztán még inkább, nem is tudom mi lett volna velem nélküle. Gátvédelemmel szültem, így nem kellett vágni. Ennek nagyon örülök. Szülés után két órát velünk maradt Laura és volt lehet"oség szopizni is egy kicsit. Összességében nincs rossz szülés élményem és ezt már akkor is így gondoltam, nem csak az elmúlt napok szépítették meg :-))).