Fédrácska fülbevalós-akcióján 
felbuzdulva a kozmetikusommal alávetettem Vikit egy fülbelövésnek tegnap. 
Nagy bátran nekiindult, mert megmutattam neki Fédra képét, nézd, neki is 
van és milyen szép! Na persze, ő is akarta már hónapok óta, csak mindig 
kerülgettem a témát, most tél van és sapka kell, most hideg van, most esik 
az eső, most nyár van és strandra megyünk, begyullad...stb. Na de tegnap 
betértünk a kozmetikába, após addig kinn tologatta Levit. Viki bátran 
beült, aztán az első után éktelen ordítás. Másik fül lefog, menekülés 
ezerrel. és persze   . Kóláztattuk, szédítettük mindennel, a vége az lett, 
hogy fél fülbevalóval dzsesszeltünk végig a városban, apósom meg jókat 
röhögött mögöttünk. Na de ezt egy apa nem hagyja annyiban, telefonál a 
párom, adjam Vikit. Valamit susmutolnak, aztán apa befut, gyerünk vissza a 
másik fülbevalóért. Vikinek beígért nyalóka, játszótér, minden, ami kell. 
Leül apa, Viki az ölébe, Ági jelöl, készíti a pisztoly, céloz, és lő...ne, 
ha Viki nem vívna élet-halál harcot apa ölében. Após megint kinn röhög az 
ablak előtt, ugyanis az utcára lehet hallani a csatát a szalonból. Na de 
most már én is eltökélten harcolok, azt mondom: gyerünk, essünk túl rajta 
gyorsan. Ketten lefogjuk, Ági céloz és benn van. Kis  aztán egy gyors 
nyalókavásárlás alant a boltban és már el is van felejtve. Hát, lányos 
anyukák így halogassátok a fülbelövést! Na de most már szépek vagyunk, 
igazán.

És a folytatás...

Nálunk fülbevaló-kérdés megoldva, tegnap a dokihoz lementünk, írt fel 
nekünk lydokaint mert az nem vágják csak úgy hozzánk a gyógyszertárba, 
igen veszélyes szer... meg is vettem potom 1290 Ft-ért, aztán uzsgyi neki, 
keresztlányoméknál nekiestünk a fülének. Ha hagyta volna, rendben is van a 
dolog, de mikor az egész kezdett átcsapni disznótorba, abbahagytuk, nem 
kínoztuk (bár még mindig fenntartom a véleményemet, a lydokainnak hatni 
kellett, nem hiszem, hogy érzett bármit is, inkább csak előadta a hattyú 
halálát). Ráadásul hátul már összeforrt, átlyukasztani meg még erős 
idegzetű apa se tudta volna, így aztán ismét lefogtuk és kivettük a 
másikat is, mondván, félódalas nem lesz...aztán így maradt, fülcsi az 
ékszerdobozba, Viki meg éli világát félig összeforrt füllyukkal. Apán 
végigszaladt egy enyhe szélütés, aztán csak annyit mondott, többet ki ne 
merjük ejteni azt a szót, hogy fülbevaló. Aztán erélyesen megismételte 
hogy 10-15 év múlva meg a piercing szót sem akarja meghallani ebben a 
házban, bár ahogy a kisasszonyt ismerem, futnak majd ezügyben pár kört 
majd kamaszként. Mindenesetre vigaszként Tomi eljött velünk és itt aludt, 
úgyhogy most van három gyerekem... miután az egyes számúval volt egy heves 
vitám a gyér ruházatát illetően (egy szál bugyiban akart flangálni alig 20 
fokban) a kettes számút degeszre tömtem cicivel hogy aludjon amíg én 
főzök, a hármas számú, aki a kakukktojás, bőszen játszik apa szent gépén, 
némi őszibarackmaradványokat hagyva a klaviatúrán. (Lesz majd még balhé ha 
apa hazajön!) Kakukktojásról annyit kell tudni, hogy 9 éves és ha itt van, 
Vikivel együtt fél nap alatt képesek ronggyá cincálni az idegeimet, bár 
alapvetően jó gyerek. Viki azonban irányít, tervez, Tomi végez, úgyhogy 
ketten együtt már eggyel többen vannak a kelleténél. Na mindegy, majd 
túléljük!