|
*Chrissie* és Dominik története
2006.09.06. 16:09
Március 31-én hajnali 2kor elfolyt otthon a magzatvíz...
Apát úgy kellett felverni, hogy mozduljon már meg, szegény azt sem tudta, fiú-e vagy lány.Rögtön két perces fájásaim lettek, amitől nagyon megijedtem. Gyors meleg vizes zuhany, hátha enyhíti valamennyire a fájásokat, közben a férjem folyamatosan azt kérdezte, hívja-e a mentőket. 2:30kor telefonált, közben fölébredt a nagyfiú is, és persze rám telepedett, én meg nem akartam itthon hagyni. 3 előtt pár perccel értek ide a mentők, az utat a kórházig nem kívánom senkinek, minden fékezés, fordulás iszonyatosan fájt, sehogy sem volt jó, de ülve még elviselhetőnek tűnt a dolog. A kórházban a szülésznő megvizsgált, és rögtön mentünk is szülni. 3:45re meg is lett a "pici": 4200 grammos és 58 centis fiacskánk. Viharos gyorsasággal, határozott dokival, és a segítségével. Sajna Dominik kicsit megfázott, így nem lehettünk együtt a babás szobában. A csecsemős nővérek mindig panaszkodtak rá, hogy ő eszi a legtöbb tejcit, és mégis ő sír a legjobban. A nővérkék, és a doktornők felváltva ringatták. Már akkor dícsérték, hogy milyen jól lát, és mennyit van ébren, csendben nézelődve. 5 naposan jöhettünk haza nagytesóhoz.
| |