Dominik születése

 Visszaslattyogtam a szobába, felébresztettem Apócát, aki először azt hitte viccelek, de némi győzködés után belátta, hogy nincs mese, indulni kell. :)

Én lezuhanyaoztam, Apa bepakolta a kocsiba a motyót, felhívtam a szülésznőt, megbeszéltük hogy a kórházban találkozunk.

2.45-kor értünk be, de a szüésznőm még nem volt bent. Az ügyeletes szülésznő meghallgatta a baba szívhangját, aztán kaptam egy szép zöld köpenyt, és vártam. Én bent, Apa kint. Aztán megjött Ildikó ( a szülésznőm ), rámrakta a CTG-t, ami szerint 4-5 perces közepes erősségű fájásaim voltak, de ezekből én semmit sem éreztem.

Aztán előkészített (nem is volt olyan vészes mint gondoltam :) ), és behívta Apát. Sétálgattunk fel-alá,nevetgéltünk, és a fájások szépen elkezdtek erősödni, és sűrűsödni. 5-kor újabb CTG, 3 perces fájások, elég erősek, de még elviselhetőek voltak. Ekkor 2 ujjnyira voltam nyitva. 6.30-kor még erősebb fájásokat mutatott a gép, és ezeket már igencsak éreztem. Megbeszéltük Ildikóval, hogy kérni fogom az EDÁ-t. Bekötött egy infúziót, és mire lecsöpögött, megjött a dokim, aki fél 8-kor megcsinálta az EDÁ-t. Onnantól kezdve a fájásokat mintha elvágták volna, alig éreztem valamit. 9 körül újra megvizsgált a doki, ekkor 4 ujjnyira voltam nyitva. Ennek nagyon megörültem, de mint utólag kiderült, kár volt, hiszen számomra az utolsó fél óra volt elviselhetetlen. Annyira feszített lent minden hogy úgy éreztem ott halok meg a szülőágyon. De Apa rengeteg erőt adott, bár látszott rajta hogy nagyon aggódik, hogy minden rendben menjen.

Miután a szüésznőm megvizsgált, közölte, hogy már érzi a baba fejét. Szólt a dokimnak, hogy szülünk. 4-5 tolófájásra bújt ki Dominik. Az utolsó nyomásnál azt hittem hogy még csak a feje van kint, de szerencsére tévedtem :) Ekkor már a gyűrött csupasz teste is kint volt!  Apa elvágta a köldökzsinórt, aztán rögtön rámtették Dominikot. Fantasztikus érzés volt!

A gátmetszést sajnos nem úsztam meg. Amíg a dokim összestoppolt, Apa elment fényképezni, aztán fél óra múlva visszatért, karjában a kisfiúnkkal, aki 3750 grammal és 53 centivel büszkélkedhet. Soha nem éreztem még akkora boldogságot mint akkor! Még a szülőszobán szopizott Dominik, aztán engem kitoltak az osztályra, Ő pedig vitték melegedni picit. Délután 2-kor hozták be hozzám. Addig csak feküdtem, és potyogtak a könnyeim!

Csodálatos dolog az anyaság! És a szülésem is szuperül sikerült, hála Apának, a rendkívül kedves szülésznőmnek, és dokimnak!!